A fogorvos várójában
senki sem ül kisgatyában
pedig mialatt szájuk zsibbad
nadrágjukban farkuk duzzad.
Csorog hát a faszik nyála,
magazinokat lapozgálva,
az asztalon Michelle Wild
lábait tárja, melleit dobálja,
az anyaságot próbálja
keverni a szexxxel,
akárcsak a fogorvos, akinek tetszem
keveri a fájdalmat a kéjjel
számat feszíti műszerével széjjel
rólam álmodott az éjjel
szemembe néz mélyen,
fúrót pörget serényen,
és míg az asszisztens lidokaint hoz
combjait nyomja keményen combomhoz.
Régóta ismerem,
túlzás, hogy szerelem,
futó kaland,
csak az emléke maradt.
Anyám küldött hozzá,
őt is kezelte,
nem sejtette
hogy én is elmegyek vele.
Szárad a cement, feszül a híd
holnap - ígéri, - feltétlenül hív.
Pénzt nem kér, többet remél
nyilván biztos benne,
hogy újra kefél.
Honnan is tudná ő,
bár a testem nő,
faszom se kívánna hozzá érni.
Kifelé menet oldalvást pillantok
ülnek az asztalnál fogatlan angyalok
ínyük zsibbad, szemük gúvad
álmában mindegyik hatalmas dúvad.
Michell Wild, tudod mit, elviszlek haza,
nyitom táskám, a mozdulat laza
nem vagy enyém, mégis úgy teszek
gonosz tréfa, és boldogabb sem leszek
viszem hazafelé a téren át
a nélküled maradt férfiak
bánatát.