Elmentünk a budiba

Az Engels téri budiba

én benyúltam a bugyidba

te benyúltál a bugyimba

A WC-és néni kötögetett

lábánál szatyor, tej, kenyér

vajon mire gondolhatott

mikor felhördültem én?

A csősz is bejött, kigombolta nadrágját

levizelte kabátját

levizelte csukáját

de rég is látta egyszem unokáját

Forró testemen éreztem szádat

forró szádban a robbanó vágyat

törött ablakon át süvített a szél

Az Engels téri budiban könyörtelen a tél.

Jött egy melós

jött egy ávós

egy részeg ember nótázott

mind a három csulázott.

Ez egy ilyen város

ez egy ilyen évtized

lapokban pergő

szürke WC papír

akinek ez adatott

az erre ír.

Drága lány, rég volt,

ne haragudj, nem tudom már neved

de emlékszem zöld szemed, lágy feneked

Amim csak volt, odaadtam neked

zene szólt a távolból - hosszan tört fel a kéj

az Engels téri budiban - lassan köszönt ránk az éj.