A halál csókkal és dallal

belép, minket köszönt,

a halál utolsó bókkal meghajol,

velünk marad

Képzeld azt, hogy nem vagyok már

képzeld azt, hogy te sem vagy már

képzeld azt, hogy nem látlak téged

képzeld azt, hogy te sem látsz már

de ha megszólal egy ének,

felpezsdül a véred

hozzám bújsz szerelmesen

nyelved a fülem hajlatában

az utolsó gyönyör mámorában

tekintetünk az ajtóra mered

szorítom törékeny kezed

az asztalon pohár pezsgő

érte nyúlnál...

de az ajtóban ott áll

a halál csókkal és dallal

belép, minket köszönt,

a halál utolsó bókkal meghajol,

velünk marad